Konferencia-felhívás – Szemléletek, módszerek, intézmények a romániai magyar néprajzkutatásban

Határidő: 07/15/2019

www.kjnt.ro/infoteka

Szervező: Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Néprajzi és Antropológiai Szakbizottsága, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya

Felhívás

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Néprajzi és Antropológiai Szakbizottsága, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya 2008. október 18-án tudományos értekezletet szervezett a kolozsvári néprajzoktatás 110. évfordulója alkalmából. A négy intézmény 2009–2014 között ismételten konferenciát hirdetett a kolozsvári (romániai magyar) néprajzoktatás és -kutatás történetének feltárása és népszerűsítése céljából. Az első két rendezvény előadásai 2010-ben, a következő három rendezvény anyagai 2012-ben, további két tanácskozás kéziratai 2014-ben, a 2015-ös, a 2016-os, a 2017-es és a 2018-as konferencia előadásai önálló évkönyvekben láttak napvilágot.

2019-ben újabb konferenciára kerül sor.

A konferencia előadásai az alábbi témák bármelyikére összpontosíthatnak.

1. Az oktatás neves személyiségei, intézményei, eseményei, eredményei és fordulópontjai; kutatói életpályák, intézmények története. A kutatástörténet több esetben egy-egy személyiséget partikuláris módon (egy gyűjtőcsoport tagja, a kultúra bizonyos területének kutatója), illetve bizonyos források alapján kanonizált. Emiatt a köztudatban élő kép egyoldalú és hiányos. Sok esetben nem tudjuk, hogy a lexikonszerű szócikkekben hivatkozott gyűjtések mikor, milyen körülmények között történtek meg. Illetve, a terepmunka eredményei hol, milyen formában őrződtek meg (családi, archívumi irattár, levelezés, fotók, hangfelvételek, videók.) Szükséges lenne a kolozsvári néprajz szakos képzés első két periódusa hallgatóinak pályáját feltárni. A köztudatban mindössze néhányuk neve őrződött meg. Megdöbbentő az is, hogy friss halottjaink életrajzi adatainak és hagyatékának sorsa olyannyira esetleges, mint a száz évvel korábban élt gyűjtőké.

2. Autodidakta kutatók (pedagógusok, lelkészek) gyűjtései, ezek sorsa.

3. Kallódó, feltáratlan, feldogozatlan hagyatékok.

4. Lapoknak, rádióadóknak a populáris kultúrákról forgalmazott képe (Erdély, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Fiatalok, Hitel, Korunk, Művelődés, regionális rádióadók néprajzrovata). Örvendetes, hogy rendre elkészül a lapok repertóriuma. A repertóriumok néprajzi vonatkozású tételeinek tanulmányban való összefoglalására is szükség lenne.

5. Könyvkiadóknak, lapoknak a kutatások és gyűjtések kiadásában játszott szerepe.

6. Csoportos kutatások története, a gyűjtött anyag feltárása; szakmai szerveződések.

7. A népi életforma megismerésére irányuló amatőr és intézményi-egyleti mozgalmak, kezdeményezések, felhívások, pályázatok (táncház, turizmus), kiállítások.

8. Archívumokban és magántulajdonban található néprajzi gyűjtések, gyűjtemények.

9. Közösségek életvilágának művészi (szépirodalmi, festészeti, zenei, fotó, film) és zsurnalisztikai reprezentációi; színpadra átdolgozott folklóralkotások, népszokások.

10. A rokontudományok (irodalom- és művészettörténet, régészet, történelem, nyelvészet, földrajz, szociológia) és az etnológia kapcsolata.

11. A népi kultúra reprezentatív hordozóinak, éltetőinek (faragó, énekes, táncos, vőfély) életpályája, kapcsolathálója, tudása, az általuk nyújtott szolgáltatás (fotók, kéziratos feljegyzések).

12. Néprajzi érdeklődésű tanárok egy-egy kollégiumban generációkat ösztönöztek a régió hagyományainak gyűjtésére. Kollégiumi archívumokban, diáklapokban vajon nyomon követhető egy-egy gyűjtési felhívás hatása?

13. Egy-egy kutatásterület eredményeinek összefoglalása.

Az előadások egyaránt reflektálhatnak a 19. századra, a két világháború közötti, az 1989 előtti és utáni korszakra. A jelentkezőknek figyelmébe ajánljuk az alábbi szempontokat: a kutatások és kutatásmódszerek individuális/csoportos sajátosságai; a kutatók generációs hovatartozása, szakmai és személyi kapcsolathálója; a népi (paraszti) kultúra és más kultúrák (városi, elit, népszerű, csoportkultúra) viszonya és kapcsolata; a kutatás kontextualizálódása (publikálás, recepció, elutasítás, elkallódás). S bár a konferencia elsősorban Kolozsvárra kívánja terelni a figyelmet, az előadások a Kolozsvárral érintkező életműveket, kezdeményezéseket és eseményeket is bemutathatnak.

A konferencia időpontja 2019. október 18.

A jelentkezéseket 2019. július 15-ig várjuk a pribislav@gmail.com címen.

(forrás: www.kjnt.ro)